Jövőbemutató módosítások
Kovács Elvira: A kormány köztes megoldásokat igyekezett találni a munkatörvény módosításának tekintetében
A parlamenti ellenzék és a szakszervezetek számos kritikával illették a munkatörvény és a nyugdíj és rokkantsági biztosításról szóló törvények módosítását. A szakszervezetek kitartanak amellett, hogy referendum kiírását kezdeményezik, hogy a nép döntsön a szóban forgó módosításokról.
A hatalom szerint jövőbemutató módosításokról van szó. A törvénymódosítás kapcsán Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője nyilatkozott lapunknak.
A holtmunkára és a végkielégítésre vonatkozó rendelkezések azt a célt hivatottak szolgálni, hogy a munkaadók nagyobb kedvvel alkalmazzák az idősebb, több szolgálati év tapasztalattal rendelkező munkanélkülieket. Gondoltak-e a munkatörvény módosításában a munkát kereső fiatalok helyzetbe hozására?
– Fontos hangsúlyozni, hogy a Költségvetési Tanács hétfőn küldte el értékelését a munkatörvény módosításáról. A tanács pozitívan értékelte a módosítást, ezt pedig ritkán történik meg. A tanács pont arról értekezik véleményezésében, hogy bár egyesek attól tartanak, hogy a nyugdíjkorhatár kitolása miatt a fiatalok majd nehezebben jutnak munkához, szerinte ennek éppen az ellenkezője fog megtörténni. Azzal indokolták véleményüket, hogy a régió volt kommunista, szocialista országaiban is azt tapasztalták, hogy amennyiben sikerül megteremteni a kedvező üzleti légkört, akkor több munkahely nyílik és a fiatalok is elhelyezkedhetnek.
Mennyire sikerült a munkatörvény módosításában egyensúlyban tartani a munkások és a munkaadók eltérő érdekeit?
– A kormány köztes megoldásokat igyekezett találni. Ez történt példának okáért a végkielégítés esetében is. Eddig háromhavi fizetés járt végkielégítésként. A munkaadók azt kérték, hogy ez a módosításban csökkenjen egyre, a munkások pedig azt szerették volna, ha marad a három.
Ezért határozott úgy a kormány, hogy legyen két havi fizetés a végkielégítés összege. Ez egy jó példa arra, hogy a kormány valóban igyekezett mindkét fél érdekeit szem előtt tartani.
A rossz hangulat az elsődleges probléma a törvénymódosítással kapcsolatban. Sokan elhiszik, hogy ez egy szörnyű módosítás, amely miatt mindenkit elbocsátanak majd. Nem is értem, hogyan gondolhatják egyesek úgy, hogy a munkáltatóknak a munkások elbocsátása állna érdekében. Nem azért született meg a módosítás, hogy kizárólag a külföldi beruházóknak kedvezzen, hanem azért, hogy rendezze a dolgokat.
A 2005-ben elfogadott munkatörvény számtalan rendelkezése nem volt egyértelmű, ezért a munkáltatók különbözőképpen értelmezhették és alkalmazhatták azokat. Nagy problémát jelentett, hogy a munkafelügyelőség nem végezte kellőképpen a munkáját.
A felügyelőségnek kellene a terepen ellenőriznie, hogy a munkáltatók bejelentették-e alkalmazottaikat, rendszeresen fizetik-e utánuk a különböző járulékokat. A felügyelőség tudja a leghatározottabban felfedni a szürkegazdaságot, amely miatt hatalmas veszteségeket jegyez az ország. A munkatörvény módosítása a felügyelőség hatásköreit is pontosabban meghatározza, ezért ezen a téren is előrelépésre számítunk.
Egyetért-e azokkal a meglátásokkal, hogy a szerbiai munkaerő most még olcsóbbá válik?
– Semmiféleképpen. Ha a régió országait hasonlítjuk össze, akkor megállapíthatjuk, hogy a szerbiai munkaerő már most is a legolcsóbbak egyike. A módosított munkatörvény nem teszi még olcsóbbá. Egyébként sem szabályozhat a munkatörvény mindent, ami a munkaerőpiacon történik.
Ha a szerbiai munkaerő ennyire olcsó, akkor miért ennyire alacsony a külföldiek beruházási kedve az országban?
– Elsősorban a bizonytalanság miatt, valamint amiatt, hogy rendkívül sokat kell várniuk a cégalapításhoz szükséges különböző engedélyekre. Nagybecskereken olyan beruházókkal is találkoztam, akiknek akár 180 napot is várniuk kellett.
Lát-e esélyt arra, hogy a szakszervezetek kieszközöljék a törvény visszavonását?
– Nem nagy esélyt látok erre. A szakszervezetek arra panaszkodnak, hogy a törvénymódosítások nem kerültek nyilvános vitára. Ez igaz, ugyanakkor a kormány számos beszélgetést kezdeményezett ezekről a szociális partnerekkel. A szakszervezetek a törvénymódosítások elfogadása előtt egy-két héttel szerveztek egy nagy összejövetelt. Ezen minden parlamenti frakció képviseltette magát.
Én is jelen voltam és arra számítottam, hogy a szakszervezetek képviselőinek konkrét javaslataik lesznek. Ehhez képest csupán annyi történt, hogy a két legnagyobb szakszervezet elnökei moderálták a három-négy órás kerekasztal-beszélgetést, pontosabban az idő háromnegyed részében csupán ők beszéltek. Egyáltalán nem beszéltünk a munkatörvény módosításáról.
A nyugdíj és rokkantsági biztosításról szóló törvény módosításának értelmében fokozatosan kitolódik a nők nyugdíjaztatási korhatára. Pontosan milyen ütemterv alapján történik majd ez?
– Talán azzal kezdeném, hogy ami a szolgálati éveket illeti, a férfiaknak 40, a nőknek pedig legalább 38 évet kell ledolgozniuk a nyugdíjaztatáshoz. Ami viszont az öregségi nyugdíjat illeti, a férfiaknak már most is 65 évesnek kell lenniük, hogy koruk alapján mehessenek el nyugdíjba.
A nők esetében ez 60 év. A törvénymódosítás 2015. január 1-től kerül alkalmazásra. Innentől kezdve 2020-ig a nők esetében a hatvanhoz évente fél évet fognak hozzáadni. Így mondjuk 2015-ben a nők öregségi nyugdíjaztatási korhatára 60,5 év lesz, 2016-ban pedig 61 év. 2020-ra fogja elérni a 63 évet. 2021-től 2032-ig évente két hónappal növekszik a nők nyugdíjaztatási korhatára. Így éri el 2032-ig a 65 évet.
A férfiak és a nők is akkor mehetnek koruk alapján nyugdíjba, ha legalább 15 szolgálati évük van. Az idő előtti nyugdíjaztatás tekintetében is történt változás, a módosítás hatályba lépését követően havi 0,34 százalékkal lesz kisebb azoknak a nyugdíja, akik idő előtt nyugdíjaztatták magukat.
Az állam azért folyamodott ehhez, hogy minél kevesebben menjenek idő előtt nyugdíjba.
