Az építkezés elszántsága teremtette a nemzetet

Pásztor István: ’56-ból táplálkozunk politikai, közéleti, értékrendbeli értelemben ma is

A magyar forradalom és szabadságharc 58. évfordulójára emlékeztek csütörtökön Palicson az ’56-os emlékműnél, amelyet a forradalom 50. évfordulójára emeltek. „A szabadság iránti megtörhetetlen és semmilyen erőszakkal el nem taposható emberi vágyat jelképező emlékmű, amelyet a vajdasági magyarság 2006-ban emelt. Akkor is hittük és reméltük, bíztunk abban, hogy eljön az idő, amikor egymásra talál a nemzet. Íme, most büszkén és méltósággal álljuk körül az emlékművet, mert 1956 a magyar nemzet megbonthatatlan összetartozásának és világba tartozásának jelképe”, hangzott el a köszöntőbeszédben a Vajdasági Magyar Szövetség központi megemlékezésén.

Elsőként Magyarország képviseletében dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövetségének kijelölt nagykövete, Varga-Haszonits Zoltán ügyvivő és dr. Takács László szabadkai vezetőkonzul, majd a VMSZ nevében Pásztor István pártelnök helyezte el az emlékezés virágait. A Magyar Nemzeti Tanács nevében dr. Zsoldos Ferenc, az MNT alelnöke és Várkonyi Zsolt, a közigazgatási hivatal elnöke, a szabadkai önkormányzat nevében Maglai Jenő polgármester és Bús Ottó, a szabadkai városi képviselő-testület nevében pedig Ilija Maravić, a vkt elnöke hajtott fejet a hősök előtt.

Az ’56-os emlékművet megkoszorúzta még Magyarkanizsa, Topolya, Zenta, Csóka, Kishegyes, Bégaszentgyörgy, Óbecse és Palics önkormányzatának küldöttsége. Továbbá a VMSZ számos körzeti, községi és helyi szervezetének küldöttei is elhelyezték a megemlékezés virágait. Az emlékezés virágaival tisztelgett még a VMSZ női fóruma, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, a Hét Nap hetilap és a házigazda, a palicsi helyi közösség, valamint VMSZ palicsi helyi szervezetének küldöttsége.

Az ünnepség a szabadkai Jadran színpadon folytatódott, ahol Pásztor István, a VMSZ elnöke mondott ünnepi beszédet.

– 1956 lángjának és fényének melege gyűjtött össze bennünket, hogy a szabadság eszményének, emlékének tisztelegjünk, főt hajtsunk és ünnepeljünk. Azért jöttünk össze, hogy a múlt előtt tisztelegjünk, hogy az eszmét újra megerősítsük, és azért is, hogy önvizsgálatot tartsunk, valamint meghatározzuk – közösen és mindenki magának –, hogy mi a dolgunk ma, a szabadság napján – mondta beszédében Pásztor.

Mint megjegyezte, 58 évvel ezelőtt a szabadságvágy teremtette meg a népből a nemzetet. Hozzátette, hogy ez egy olyan közös akarat volt, amelynek gyújtópontjában az állt, hogy az emberek szabad élhessenek emberhez méltó életet. Kiemelte, hogy nem a rombolás szándéka teremtette a nemzetet, hanem az építkezés elszántsága: „Az életerő volt az, amely mozgásba hozta a népet, a nemzetet.”

– Amikor emlékezünk, eszükbe jut az a tizenhárom nap, amely megrengette a világot. A lángolásra, a lendületre, a bizakodásra emlékezünk, de ugyanakkor a csatákra, a tankokra, a szétlőtt épületekre és Sinkovits hangjára is. A forradalomra, amely úgy lett vesztes kísérlet, hogy megágyazott a szabadságnak, és belőle táplálkozott a ’89-ben elindult rendszerváltás is. ’56-ból táplálkozunk politikai, közéleti, értékrendbeli értelemben ma is. Bármennyire is furcsa, beleépült a zsigereinkbe. Amikor emlékezünk, megkerülhetetlen a feladatunk, hogy e zsigeri tapasztalatot nemzedékről nemzedékre továbbvigyük, hogy emlékezve újra rámutassunk az ismeretre, az érzésre, valamint gondolatokat ébresszünk, és bátorítsuk a szabadságvágy igényét. Az emlékezés során azonban nem kerülhetjük meg azt se, hogy rámutassunk a tapasztalatra. Az összefogás, az erőteremtés tapasztalatára – hangsúlyozta a VMSZ elnöke.

Szavai szerint az emlékezés során megkerülhetetlen, hogy ne csak a múlttal foglalkozzunk, hanem a jelennel és a belátható jövővel is. Kiemelte, számot kell vetni önmagunkkal, hogy hol vagyunk mi ma a szabadságvágy kérdésében. Hozzátette, hogy igaz, ha azt mondják, hogy a mai helyzet merőben különbözik attól, amiben ’56-ban voltunk, de az is igaz, hogy az alapállás ugyanaz.

– Újra meg kell fogalmaznunk a szabadságvágyunk tartalmát, és ehhez a tartalomhoz erőt és akaratot kell teremtenünk, és ehhez az akarathoz elszántsággal eredményt kell párosítanunk – hangsúlyozta Pásztor.

Mint megjegyezte, évekkel ezelőtt a vajdasági magyar közösség sokak ellenvetése ellenére egy olyan döntést hozott, amely arról szól – ma is – hogy önállóan kíván politizálni, önállóan kívánja megfogalmazni szándékát és akaratát.

– Önállóan próbálunk ehhez a szándékhoz és akarathoz összefogást és erőt párosítani, ebből a pozícióból parlamenti helyekhez, képviseleti lehetőségekhez jutva. Évekkel ezelőtt ezzel a stratégiai döntéssel elutasítottuk a könnyebbet és az egyszerűbbet: elutasítottuk, hogy valakivel megállapodva jussunk mandátumokhoz. A nehezebb utat választottuk, és ez döntés azt eredményezte, hogy ma talpon vagyunk közösségileg és politikailag is – mondta a VMSZ elnöke.

Az ünnepi beszéd után a központi ünnepség az 56 gyertya lángja című alkalmi műsorral zárult. Az előadásban felléptek a Zentai Magyar Kamaraszínház színművészei, valamint a Kosztolányi Dezső Színház Színházi Műhelyének színinövendékei. Az összeállítás rendezője Kálló Béla.